Leveleim Istennek

Annyira pontos voltál ma Uram.  Hívtad szívemet Hozzád  és elárasztottál megtartó  kegyelmeddel untalan. Vergődtem,  menjek-e, ne menjek...  Hozzád!  Magányos csendben imádkozni,  veled lenni, inni kegyelmed,  nézni orcád. Bekéredzkedtem a templomba hirtelen,  amikor a szívemből fakadó fájdalomból  szavak hagyták el ajkaim.  Mert elűzettem hétköznapjaidból.  Nem bírom viselni,  hogy elmebeteg vezetést  szabott pásztorod zengetni házadban dalod. Sírásomra meghallgattad panasszavam,  s öntudatlan te szóltál rajtam át,  mikor azt mondtam:  Bemennék a templomba  Hozzád, egymagam.  És nem kaptam  elutasító szavakat.  Bátorítást.  Így ma folytatódott a hívó kegyelem  és én engedtem neki,  s ott találtam magam nálad,  egyedül hirtelen.  Egy órácskám volt,  karóra nélküli szent idő.  Volt ki bevitt, volt ki kulcsot hozott,  nyílt az ajtó és én lángolva...

  Átérzem Uram fájdalmaid, amikor meglopják ajándékaim az élők. Szeretettel telt szívem juttatom, egy darabig él, éldegél, de csakhamar csúf szó a jutalom. Nem is veszik észre. Ha szólok nekik, mondom, csak te tudod mi jár fejükben a porondon. Én úgy látom bár élők, de süketek, vakok. Világítsd Istenem a rejtett ablakot. Mi is csak vennénk, vinnénk kegyelmeid. Zörgetünk, magyarázunk és mondjuk mi lenne jó. Mintha Te ugyan nem tudnád százezerszer jobban. Azt hisszük csak mi tudjuk szívünk mitől dobban. Pedig minden igazi dobbanás a Te örökséged viszhangja bennünk. Vígasztaló tavadban merítsd el a lelkünk. Adj hitet. Hitet és még hitet. Nem csak a vallás tevésének zálogát, hanem hogy elhiggyük szavad igazát. Mert nem hiszünk neked. Szemétgyűrűvel vonjuk körbe életünk, hogy semmi jóra már nem marad helyünk, és csak megyünk, megyünk... ...döngetjük házad kapuját, kiáltunk csúfúl, néha alleluját... Hová adhatnál? H...

Tudod Uram mik laknak a szívemben. Kétségek gyötörnek és fura előképek.  A "Mit fognak szólni"-tól kezdve a "nem találsz megoldást"-tal folytatva, és az "úgyis visszautasítanak" vagy a "magadra maradsz és kudarcot vallasz" de jönnek még a "nem vagy képes rá" sőt azok, hogy jobbak nálad és alul maradsz". De én tudom hogy Te viseled gondomat, és egyengeted utamat, és úgyis véghezvisszük mi ketten a Te ügyedet, csak még gyarló vagyok és nem tanultam meg hogyan járjak a fenőttek cipőjében. De azt is tudom, hogy a tanulás csak gyakorlással megy. Fönt maradni a haladó lovon, miközben egyik kezemet a semmittevés ördöge húzza, a másikat a hajszolás démona... De én csak rád akarok tekinteni Uram. Taníts meg! Tanítsd meg úgy élni napjaimat boldogságban, ahogy Te eltervezted. Egészségben, gondoskodással, a Te törvényeid útján, és mindent elvégezve, semmit nem túlozva. Olyan ismeretlen utakra hívsz, amin a boldogító szabadság és a mások szolgá...